JULIETT WAHLBERG
 |
| Beautiful Pain |
- Szia - szólok be álmos hangon, miközben próbálok a lehető leghalkabb lenni. Nem tudom pontosan mennyi lehet az idő, de a kint uralkodó sötétből kiindulva valahol az éjszaka közepe fele járhatunk.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek.
Harry rekedt hangja fáradtan, - nyúzottan cseng. Szemöldökömet ráncolva reagálok, hallom, hogy valami nincs rendben.
- Történt valami? - teszem fel az engem nyugtalanná tévő kérdést, ami már azóta lappang bennem, hogy megláttam a nevét a telefon kijelzőjén. Feltornázom magam az ágyban, hátamat az ágytámlának döntve helyezkedek el. Türelmetlenül várom a választ, a vonal másik végéről csak halk szuszogást hallani.
- Tudsz nekem segíteni? - kérdezi Harry, figyelmen kívül hagyva imént feltett kérdésemet.
- Persze - válaszolok mindenféle hezitálás nélkül. Bár elképzelésem nincs milyen jellegű segítségre van szüksége, valószínűleg nem hívott volna fel, ha nem lenne benne biztos, hogy tudok neki segíteni.
- Két perc és ott vagyok érted - mondja, és már bontja is a vonalat. Nagyokat pislogva ejtem ölembe a telefont, de pontosan tudom, hogy nincs sok időm ezen gondolkodni. Az ágy kellemes melegét elhagyva pattanok fel, azonnal a szekrényhez rohanok ahonnan gyorsan előkapok egy pulóvert. A telefonomat és a lakáskulcsomat magamhoz véve indulok el lefelé, szívem vadul dobog a mellkasomba, miközben elhagyom a szobámat. Ajkaimat összepréselve csukom be az ajtót, tudom, hogy Jason bármelyik pillanatban rajtakaphat. A lépcsőről lelépve kissé fellélegzem. Rosa talán megértőbb lesz velem kapcsolatban, noha róla se mondható el, hogy Harryt kimondottan kedvelné. Ahogy haladok a bejárati ajtó felé kezdek megnyugodni, már hallom Harry autójának motorhangját.
Nem közvetlenül a ház előtt állt meg, így azt a pár métert kocogva teszem meg, amíg végül be nem szállok mellé az anyósülésre. Kérdőn nézek rá, ő azonban egy szót se szól. Azonnal a gázra lép, kezei megfeszülnek, ahogy nyugtalanul markolja a kormányt.
- Mi történt? - kérdezem kissé félve a választól, vagy attól, hogy nem veszi majd jó néven a kíváncsiságomat. Nem érkezik válasz, csak az útra figyel. Rajtunk kívül senki nem mászkál már idekint, így Harry nem törődve a szabályokkal hajt át egy piros lámpán. Szemöldökömet ráncolom, értetlenül állok a viselkedése előtt, ugyanakkor jobbnak látom nem feszegetni a dolgok miértjét.
Az út további része csöndben telik, nem szólunk egymáshoz. Ölembe ejtett kezeimet bámulom, néha kinézve az ablakon vizsgálom a várost, ami most olyan, mintha halott lenne. Nem megyünk sokat, talán tíz percet. Harry egy hatalmas tömbház mellett kialakított parkolóban áll meg, minden mozdulatát figyelem. Nem néz rám, még csak a szeme sarkából sem. A hóesés ellenére a rajta lévő rövid ujjún kívül nem vesz fel mást, így száll ki az autóból. Követve példáját én is kiszállok, úgy zárja be az autót, hogy már legalább három méterre sétál tőlem. Kocognom kell, hogy utolérjem, épp mikor beütve a kódot belöki a lépcsőház ajtaját.
- Harry, állj meg - mondom hangomat felemelve, már a lépcsőházban. Magamon is meglepődök, ezelőtt abszolút nem éreztem magam dühösnek, sokkal inkább aggódtam. Harry nekem háttal áll, kezeit ökölbe szorítja, de legalább megáll, ahogy kértem. - Mondd el, hogy mi folyik itt - szólalok meg ismét, most már sokkal inkább kérlelő hangon. A nekem háttal álló fiú nem szólal meg, lassan fordul meg, hogy szemben lehessünk egymással. Közelebb lépek hozzá, ajkaim elválnak, ahogy kezemmel óvatosan megfogom arcát. Szemöldökénél már lefolyt a vér, alsó ajka fel van repedve, a vér már megalvadt. Arca többi részét több apró sérülés fedi, azok nem tűnnek olyan súlyosnak, mint ez a kettő. Egyik kezét felemelve simogatja meg arcomat, pár tincset fülem mögé tűr, hogy jobban hozzáférjen arcomhoz. Hatalmas szemekkel nézek a fölém magasodó fiúra, kezemmel azonnal az övét kezdem keresni, de amikor összekulcsolnám ujjainkat felszisszen.
- Menjünk fel, jó? - szólal meg halkan, még mindig arcomat simogatva. Némán bólintok, tekintetem sérülésein legeltetem. Ahogy elindulunk fölfelé kezét átdobva vállamon húz közelebb magához.
- Ez egy kicsit csípni fog - mondom egyenesen szemébe nézve, miközben előtte guggolva a földön kezeim közt tartom sérült kezét. Rezzenéstelen arccal bólint, jelezve ezzel, hogy csináljam. A fertőtlenítőt kezére öntöm, arca kissé eltorzul. Apró kezemmel erősebben tartom az ő hatalmas tenyerét, miközben a fásliért nyúlva bekötözöm azt. Próbálok a lehető legóvatosabban hozzáérni, annak ellenére, hogy tudom; nem fogja kimutatni ha fáj neki. Amikor az arcán lévő sebeket tisztítottam is néma maradt, egy rossz szava nem volt.
- Kész - állapítom meg halkan, miközben ujjaimat tördelem. Még mindig nem tudom mi történt pontosan, és nagyon úgy tűnik, hogy Harry nem is szeretne beavatni. Nem szól semmit, csak az ágyáról felállva ül le velem szemben a földre, a lehető legközelebb hozzám. Fejemet lehajtva ülök előtte, elszomorít ha rá kell néznem összezúzott arcára. - Ezt magadnak is megtudtad volna csinálni - szólalok meg elhaló hangon, anélkül, hogy ránéznék. - Miért kellettem én? Hogy lássam, mit műveltek veled?
Nagyokat pislogok a velem szemben ülő fiúra, próbálom figyelmen kívül hagyni sérüléseit.
- Soha nem akartam, hogy így láss - szólal meg pár másodpercnyi hallgatás nélkül, még közelebb jőve hozzám. Két kezébe véve arcomat éri el, hogy ismét rá nézzek, szemeim cikáznak a nemrég lekezelt sérülésein - De szükségem van rád.
Ajkaim elválnak, ahogy Harry egyenesen a szemembe nézve intézi felém a szavakat. Hatalmas zöld szemei arcomon pihennek, hüvelykujjával arcomat simogatja.
- Nem akarom tudni, hogy ki tette és miért. Nekem elég, hogy tudom; ő valószínűleg rosszabb állapotban van, mint te - mondom halvány mosollyal az arcomon, amivel Harry arcára is féloldalas mosolyt varázsolok. - Vigyázz magadra, kérlek - teszem hozzá ezt már komoly hangnemben, egyenesen a velem szemben ülő szemébe nézve. Határozottan bólint, miközben közelebb húzva magához von szoros ölelésébe. Nem ellenkezek, fejemet mellkasára döntve ölelem át én is.
- Az ágyon kényelmesebb lenne ám - szólal meg Harry pár másodperccel később, pont mielőtt szemeim lecsukódnának. Hallom a hangján, hogy mosolyog. Szemeimet továbbra is csukva tartom, ha tehetném egész éjszaka így maradnék, ilyen közel Harryhez. Az álmosság azonnal kimegy a szememből, mikor a csengő éles hangja felrázza mindkettőnket. Elhúzódok Harrytől, értetlen arca nem nyugtat meg.
- Maradj itt - jelenti ki határozottan, miközben szemöldökét ráncolva hagyja el a szobát. Lábujjhegyen megyek végig a járólappal kirakott folyosón. Az egyik fal mögé húzódva figyelem a nekem háttal álló Harryt, ahonnan tiszta rálátásom van a bejárati ajtóra is. Harry kezét a kilincsre helyezve nyitja ki azt, mintha tudná, hogy az ajtó túloldalán álló személy semmiképp nem árthat neki. Az ajtó kinyílik, szemeim elkerekednek, kezemet szám elé kapva reagálom le az ajtóban álló személy látványát. Harry szemei is kikerekednek, ennek ellenére azonban nagyobbra tárja a bejárati ajtót, hogy az ajtóban álló személy könnyedén bejöhessen.
- Mi történt veled, kölyök? - kérdezi Jason, miután alaposan végigmérve Harryt rájön, rossz passzban van. Harry nem reagál, vállát megvonva jelzi főnökének, hogy szót se érdemel ez az egész.
- Valami gond van? - kérdez ezúttal Harry, mint akinek fogalma nincs arról, hogy mit kereshet itt Jason az éjszaka közepén. Pontosabban arról, hogy kit kereshet. Látom Jason arcán, hogy türelme már nagyon a végét járja, és pontosan tudom azt is, hogyha ez az egész, ami köztünk van Harryvel kiderül, abból Harry fog rosszul kijönni. Testem hamarabb cselekszik, minthogy azt végig gondolhatnám. Kissé félve a reakcióktól lépek ki a fal mögül, a velem szemben álló két férfi tekintete egyszerre tapad rám.
- Juliett.. - Jason homlokát ráncolva néz rám, láthatóan nem tudja hova tenni azt, hogy itt talált rám. Harry és én hallgatunk, nem tudjuk mi lenne a megfelelő mondandó ilyenkor, talán úgy a legjobb, hogy csöndben várjuk a reakciót apától.
- Úgy látszik a múltkor nem hatottál eléggé a lányodra ahhoz, hogy többször ne lépjen le szó nélkül - szólal meg nemtörődőm stílusban Harry, mire Jason és én rá pillantunk. Azonnal leesik mit csinál, fejemet lehajtva próbálom takarni halvány mosolyomat.
- Hol volt? - kérdezi Jason végig engem bámulva. Határozottan állom pillantását, ami ezúttal nem dühtől csillog, valami egészen más.
- A községháza előtt vettem fel. Haza kellett jönnöm valamiért, most akartam hazavinni - magyarázza Harry, szemrebbenés nélkül főnöke szemébe nézve. Jason bólint, majd ismét rám néz.
- Indulunk Juliett - közli Jason, mire szótlanul indulok el a bejárati ajtó felé. - Kösz mindent, kölyök - nyújt kezet Harrynek, amit ő gondolkodás nélkül fogad el, s ráz meg.
Az ülésbe belesüppedve, folyamatosan az ablakon kibámulva ülök. Nem igazán erőltetjük a beszélgetést, mindketten csöndben ülünk egymás mellett. Harryvel ellentétben Jason óvatosan fékez le egy piros lámpához érve.
- Tudod.. Nagyon viccesnek találom ezt az egészet - szólal meg Jason, miközben ujjaival a kormányon dobol. Nem szólalok meg, csupán értetlenül ránézve tudatom vele, hogy nem értem mire gondol. - Téged még megértelek. De hogy Harry, aki évek óta ismer is azt hiszi, hogy meg tudtok vezetni. Nevetséges - közli, mire ajkaim elválnak. Szívverésem felgyorsul, ölembe ejtett kezeimet kezdem bámulni.
- Nem tudom, miről beszélsz - reagálok nyugodtan, mintha tényleg nem tudnám miről beszél. Érzem magamon pillantását, közben csak azért imádkozom, hogy a lámpa váltson már át.
- Nem találkozol többet Harryvel - jelenti ki, mire azonnal szólásra nyitom a számat.
- Azt nem te fogod megszabni - szólók vissza, hangomat felemelve. Jason rám néz, talán most tudatosult benne, hogy rátapintott a lényegre Harryvel és velem kapcsolatban.
- Te is tudod, hogy ebben nincs igazad. Ha én azt mondom, hogy nem találkoztok, akkor nem fogtok.
Érzem a szememben összegyűlt könnyeket. A kétségbeesést, ahogy hirtelen úrrá lesz rajtam.
- Szeretem őt - mondom halkan, inkább magamnak, mint Jasonnek, de tudom, hogy ő is tisztán hallotta.
- Harrynek senki nem fontos. Felejtsd el őt - Jason határozottan jelenti ki, miközben a gázra lépve ismét elindul. - Nem beszélhetsz vele többet, Juliett. Harry érdekében ajánlom, hogy ezúttal vegyél komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése