 |
| Afraid |
HARRY STYLES
Hűvös szél fúj be fehér pólóm alá, ami libabőrt varázsol testemre, így inkább úgy döntök, hogy az kocsi ajtaját kinyitva kikapom a hátsóülésről mély bordó színű pulóverem. Főnököm fél szemét rajtam tartja miközben én magamra veszem a ruhaneműt, de meg sem szólal. Már lassan fél órája állunk ugyanúgy az autómnak támaszkodva és egy jelentéktelen gyárat figyelünk messze előttünk.
- Szerinted bent vannak? - kérdezem miután zsebre dugom kezem. Fejem kicsit hátradöntöm, így neki egészen hátra kell pillantania. Oldalról látom, hogy biccent egyet, majd ugyanazzal a határozott arckifejezéssel figyeli tovább a hatalmas épületet. Felsóhajtva hajamba túrok. Megfogok pár tincset ujjaimmal, amiről eszembe jut a mellettem álló lánya, aki gyakran erősebben húzta meg hajam, ilyenkor mindig felszisszentem. Fejemet le kell hajtsam, hogy Jason ne lássa azt a kunkori vigyort, amit arcomra varázsoltam a Juliettel történtek miatt.
- Mi olyan vicces, fiam? - teszi fel hirtelen a kérdést.
- Semmi, - le sem tudom vakarni képemről a vigyort - csak eszembe jutott egy vicc. - főnököm egyik szemöldökét felvonva rám néz, amitől végképp nevetni támadna kedvem.
- Fura vagy ma. - jegyzi meg nemes egyszerűséggel, de nem fűz hozzá többet. Megvonom a vállam, majd oldalra tekintek, míg meg nem nyugszom.
Már sokadik perce, hogy csak ácsorgunk némán és semmi nem történik, még a gyár környékén sem. Az épület ajkai betörve, így kitűnően látható lenne, ha valamiféle mozgás van odabent, de semmi. Jason sóhajt egyet, így eltolva magát az autóm motorháztetőjétől.
- Itt ma már senkit nem fogunk. - zsebéből előhalássza kulcscsomóját, egyszer megforgatva azt rányom az egyik gombra, amitől saját járműve cseng kettőt. - Holnap újra megpróbáljuk. - fordul hátra még mielőtt beszállna az anyósülésre. Biccentek egyet és végül én is elindulok.
Hallom, ahogy főnököm gyors indulásával felkap néhány kavicsot a földről aztán elszáguld. Épp nyitnám az ajtót, mikor valami szemembe világít hirtelen. Elkapom fejem, majd körbenézek. Bár a Nap fényesen világít, kizárt, hogy az vakított volna el ennyire. A gyár felé pillantok, mikor észreveszek az egyik ablakban valami csillogó dolgot, ami hirtelen eltűnik. Hunyorítok kicsit, hogy meglássam mi is az, de nem bírom kivenni sem a tárgyat magát, sem azt, hogy lehet-e ott valaki. Kezemet elveszem az autóm ajtajának kilincséről, majd a slusszkulcsra rányomva lezárom az ajtót. Jobb lesz, ha kicsit körülnézek mielőtt elmegyek.
A drót kerítésen átmászva leugrok, majd egy kissé poros területen érkezem. Jobban megvizsgálva biztos volt ott valami, mivel tegnap még a hó esett, ez a hely pedig teljesen száraz. Biztosan járt itt valaki, mert innen eltüntettek valamit. Még jó, hogy körülnézek egy kicsit közelebbről is. Kicsit begörnyedve lopakodom tovább a gyár területén, míg el nem jutok az épület aljához. Odabentről semmi nem hallatszik., így beljebb merészkedem. A bejárat helyén egykor hatalmas ajtó lehetett, most már teljesen szabad a járkálás bárkinek. A törött ablakon át a Nap fénye könnyen jut be, így megvilágítva az utamat. Oszloptól oszlopig megyek gyors léptekkel, nem kockáztatom meg, hogy bárki is meglásson. Egyelőre semmi mozgás nincs rajtam kívül.
Próbálom elhelyezni azt a részt, ahol a fényt láttam az ablakban. Az biztos, hogy nem a földszinten volt, így tekintetemmel először egy lépcsőt keresek. Gyorsan meg is lelem pár méterrel arrébb, de csak akkor tűnik fel, hogy az nem is az emeletre, csak egy irodába jó pár méterrel a földszint felett. A lépcső vasból van, így az visszhangzik, mikor lassú léptekkel sétálok fel rajta. Gyanús az egész, de most már nem állhatok meg. Így legalább a lépcsőről teljesen belátom a gyár teljes területét. Sehol egy lélek. Szemöldökömet összevonom, akkor már csak az irodában lehetnek emberek. Teljesen le kell guggolnom, mikor a szoba szintjére érek, mert a gyár lenti terület felé is vannak ablakai a szobának. Odalopózok az ajtóhoz, fülemet odatapasztom hátha bármiféle hangot meghallok, de csak minta a szél suttogását hallanám. Nyelek egyet, majd óvatosan a kilincshez nyúlok, amit egy egyszerű mozdulattal kinyitok, az ajtó pedig nyikorogva tárul ki előttem. Hátsó zsebemhez nyúlok ahol egy kis pisztoly van elrejtve teljesen megtöltve. Lassan előhúzom, majd bekukkantok az ajtón. A huzat kicsit megcsap a nyílt ablakok miatt. Beljebb lopózva a falhoz simulok. A szobában csak egy nagy asztal, székek vannak, mindezt szakadt függönyök teszik ijesztőbbé, amik az ablak tetejéről lógnak és lengedeznek néha egész mélyen benyúlva a szobába.
- Fegyver van nálam! - jelentem ki hangosan. - Ha van itt valaki az dobja el a fegyvert és bújjon elő! - hangom kicsit megremeg bár nem tudom miért. Sokszor kerültem már ilyen helyzetbe. Érzem ahogy tincseim alól egy aprócska izzadság gördül végig homlokomon egészen szemöldökömig.
Megunom a várakozást, így agresszívan borítom fel az asztalt, majd egyenesen a helyére irányítom a fegyverem. Semmi. Lassan eresztem le azt, mikor meglátom, hogy egyáltalán nem bujkál senki az asztal alatt. Összevonom a szemöldökömet, nagyot nyelve az ablakhoz sétálok, hogy kinézzek. Egyenesen a kocsimra látok rá, de mégis akkor mi volt az a villogás. Visszanézve a szobába, csak akkor látom meg, hogy egy alaktalan üvegdarab hever a padlón. Az az egyetlen, pedig azt hinné az ember, hogy a törött ablakok mellett törött üvegdarabkák vannak. De ha a többit eltakarították akkor ez miért maradt itt? Leguggolok, hogy felvegyem azt, kezemben oda nem illő tárgyként hever az éles tárgy.
Az oldalait vizsgálom, és azoknak élességeit amikor hirtelen valaki megragadja a kezem és ökölbe szorítja azt miközben benne van az üveg. Felordítok, majd eldobom a tárgyat. Meghátrálok, de pont abba az alakba ütközök, aki az előbb ezt tette velem. Szemem hatalmasra tágul ijedtemben, de mintha ő is ijedt lenne, inkább kitér előlem és az eldobott véres üveg után nyúl. Mikor észreveszem tervét ráborulok alkatára és hátravetem, hogy még véletlenül se érhesse el.
- Takarodj! - üvölt rám az alak, akinek az arcát még mindig nem látom, csak kapucnis termetéhez van szerencsém. Egyik kezét kiszabadítva szorításomból, könyökével erősen az arcomba vág. Feljajdulok, de nem engedem el, amitől ő csak még idegesebb lesz és valami egészen fura harcművészeti módszerrel mögém erőszakolja magát, majd egy erős fogással a földre taszít. Felköhögök, ahogy a padlóra érkezem. Egyenesen fölém hajol így teljesen jól kirajzolódik előttem az arca, de meglepetésemre nem ismerem fel. Minden egyes nevet, arcot és háttér sztorit ismerek Jason ellenségeivel kapcsolatban, de őt még életemben nem láttam, így sokként ér, mikor az üveget a földről felkapva egyenesen mellkasomba akarja szúrni. Épphogy az utolsó pillanatban elkapom karjait, így nem ér belém az éles tárgy. Mindketten erőlködünk és erős fogásomtól az ő kezébe is ugyanúgy beleszalad az üveg, de ő nem törődik vele, A kezünk között kicsorduló vér mind a mellkasomra csöpög. Nagy erőt veszek magamon, így oldalra lökve kezét, majd jobb lábammal rásegítve oldalba rúgom őt. Derekához kapva arrébb esik és köhögve gyűlölettel pillant rám, míg én fel tápászkodok és eszeveszettül keresni kezdem fegyverem ami még harcunk kezdetekor eshetett ki kezemből. De még mielőtt az ablakhoz szaladhatnék ő elkapja a lábam és a földre taszít. Hátrapillantva csak annyit látok, hogy őrült tekintettel kapaszkodik lábammal. Másik lábammal igyekszem arcba rúgni, de ő kitér rúgásom elől és feljebb mászva lábamon a hátamra ugrik, hogy mozdulni se bírjak. Véres tenyerével betapasztja számat, nyelvem hegyén érzem a vér vasas ízét. Akárhogy mocorgok egyszerűen nem bírok kiszabadulni alóla. Egyre többet kell kapkodnom a levegőt, teljesen kiszorítja belőlem a lelket. Érzem, ahogy az izzadságcsepp útját most már a felszakadt szemöldökömből szivárgó vér folytatja így felszántva az arcom jobb oldalát. Igyekszem szabadulni, de akkor hirtelen meghallom a már jól ismert kattanást, ami a pisztolyom kibiztosításától származik. Érzem ahogy fejem hátsó felének nyomja a csövét, majd egy kicsit rá is nyom, hogy állam a padlóba üssem.
- És most beszélsz! - ordít rám - Ki a fasz vagy?
- Szerinted bent vannak? - kérdezem miután zsebre dugom kezem. Fejem kicsit hátradöntöm, így neki egészen hátra kell pillantania. Oldalról látom, hogy biccent egyet, majd ugyanazzal a határozott arckifejezéssel figyeli tovább a hatalmas épületet. Felsóhajtva hajamba túrok. Megfogok pár tincset ujjaimmal, amiről eszembe jut a mellettem álló lánya, aki gyakran erősebben húzta meg hajam, ilyenkor mindig felszisszentem. Fejemet le kell hajtsam, hogy Jason ne lássa azt a kunkori vigyort, amit arcomra varázsoltam a Juliettel történtek miatt.
- Mi olyan vicces, fiam? - teszi fel hirtelen a kérdést.
- Semmi, - le sem tudom vakarni képemről a vigyort - csak eszembe jutott egy vicc. - főnököm egyik szemöldökét felvonva rám néz, amitől végképp nevetni támadna kedvem.
- Fura vagy ma. - jegyzi meg nemes egyszerűséggel, de nem fűz hozzá többet. Megvonom a vállam, majd oldalra tekintek, míg meg nem nyugszom.
Már sokadik perce, hogy csak ácsorgunk némán és semmi nem történik, még a gyár környékén sem. Az épület ajkai betörve, így kitűnően látható lenne, ha valamiféle mozgás van odabent, de semmi. Jason sóhajt egyet, így eltolva magát az autóm motorháztetőjétől.
- Itt ma már senkit nem fogunk. - zsebéből előhalássza kulcscsomóját, egyszer megforgatva azt rányom az egyik gombra, amitől saját járműve cseng kettőt. - Holnap újra megpróbáljuk. - fordul hátra még mielőtt beszállna az anyósülésre. Biccentek egyet és végül én is elindulok.
Hallom, ahogy főnököm gyors indulásával felkap néhány kavicsot a földről aztán elszáguld. Épp nyitnám az ajtót, mikor valami szemembe világít hirtelen. Elkapom fejem, majd körbenézek. Bár a Nap fényesen világít, kizárt, hogy az vakított volna el ennyire. A gyár felé pillantok, mikor észreveszek az egyik ablakban valami csillogó dolgot, ami hirtelen eltűnik. Hunyorítok kicsit, hogy meglássam mi is az, de nem bírom kivenni sem a tárgyat magát, sem azt, hogy lehet-e ott valaki. Kezemet elveszem az autóm ajtajának kilincséről, majd a slusszkulcsra rányomva lezárom az ajtót. Jobb lesz, ha kicsit körülnézek mielőtt elmegyek.
A drót kerítésen átmászva leugrok, majd egy kissé poros területen érkezem. Jobban megvizsgálva biztos volt ott valami, mivel tegnap még a hó esett, ez a hely pedig teljesen száraz. Biztosan járt itt valaki, mert innen eltüntettek valamit. Még jó, hogy körülnézek egy kicsit közelebbről is. Kicsit begörnyedve lopakodom tovább a gyár területén, míg el nem jutok az épület aljához. Odabentről semmi nem hallatszik., így beljebb merészkedem. A bejárat helyén egykor hatalmas ajtó lehetett, most már teljesen szabad a járkálás bárkinek. A törött ablakon át a Nap fénye könnyen jut be, így megvilágítva az utamat. Oszloptól oszlopig megyek gyors léptekkel, nem kockáztatom meg, hogy bárki is meglásson. Egyelőre semmi mozgás nincs rajtam kívül.
Próbálom elhelyezni azt a részt, ahol a fényt láttam az ablakban. Az biztos, hogy nem a földszinten volt, így tekintetemmel először egy lépcsőt keresek. Gyorsan meg is lelem pár méterrel arrébb, de csak akkor tűnik fel, hogy az nem is az emeletre, csak egy irodába jó pár méterrel a földszint felett. A lépcső vasból van, így az visszhangzik, mikor lassú léptekkel sétálok fel rajta. Gyanús az egész, de most már nem állhatok meg. Így legalább a lépcsőről teljesen belátom a gyár teljes területét. Sehol egy lélek. Szemöldökömet összevonom, akkor már csak az irodában lehetnek emberek. Teljesen le kell guggolnom, mikor a szoba szintjére érek, mert a gyár lenti terület felé is vannak ablakai a szobának. Odalopózok az ajtóhoz, fülemet odatapasztom hátha bármiféle hangot meghallok, de csak minta a szél suttogását hallanám. Nyelek egyet, majd óvatosan a kilincshez nyúlok, amit egy egyszerű mozdulattal kinyitok, az ajtó pedig nyikorogva tárul ki előttem. Hátsó zsebemhez nyúlok ahol egy kis pisztoly van elrejtve teljesen megtöltve. Lassan előhúzom, majd bekukkantok az ajtón. A huzat kicsit megcsap a nyílt ablakok miatt. Beljebb lopózva a falhoz simulok. A szobában csak egy nagy asztal, székek vannak, mindezt szakadt függönyök teszik ijesztőbbé, amik az ablak tetejéről lógnak és lengedeznek néha egész mélyen benyúlva a szobába.
- Fegyver van nálam! - jelentem ki hangosan. - Ha van itt valaki az dobja el a fegyvert és bújjon elő! - hangom kicsit megremeg bár nem tudom miért. Sokszor kerültem már ilyen helyzetbe. Érzem ahogy tincseim alól egy aprócska izzadság gördül végig homlokomon egészen szemöldökömig.
Megunom a várakozást, így agresszívan borítom fel az asztalt, majd egyenesen a helyére irányítom a fegyverem. Semmi. Lassan eresztem le azt, mikor meglátom, hogy egyáltalán nem bujkál senki az asztal alatt. Összevonom a szemöldökömet, nagyot nyelve az ablakhoz sétálok, hogy kinézzek. Egyenesen a kocsimra látok rá, de mégis akkor mi volt az a villogás. Visszanézve a szobába, csak akkor látom meg, hogy egy alaktalan üvegdarab hever a padlón. Az az egyetlen, pedig azt hinné az ember, hogy a törött ablakok mellett törött üvegdarabkák vannak. De ha a többit eltakarították akkor ez miért maradt itt? Leguggolok, hogy felvegyem azt, kezemben oda nem illő tárgyként hever az éles tárgy.
Az oldalait vizsgálom, és azoknak élességeit amikor hirtelen valaki megragadja a kezem és ökölbe szorítja azt miközben benne van az üveg. Felordítok, majd eldobom a tárgyat. Meghátrálok, de pont abba az alakba ütközök, aki az előbb ezt tette velem. Szemem hatalmasra tágul ijedtemben, de mintha ő is ijedt lenne, inkább kitér előlem és az eldobott véres üveg után nyúl. Mikor észreveszem tervét ráborulok alkatára és hátravetem, hogy még véletlenül se érhesse el.
- Takarodj! - üvölt rám az alak, akinek az arcát még mindig nem látom, csak kapucnis termetéhez van szerencsém. Egyik kezét kiszabadítva szorításomból, könyökével erősen az arcomba vág. Feljajdulok, de nem engedem el, amitől ő csak még idegesebb lesz és valami egészen fura harcművészeti módszerrel mögém erőszakolja magát, majd egy erős fogással a földre taszít. Felköhögök, ahogy a padlóra érkezem. Egyenesen fölém hajol így teljesen jól kirajzolódik előttem az arca, de meglepetésemre nem ismerem fel. Minden egyes nevet, arcot és háttér sztorit ismerek Jason ellenségeivel kapcsolatban, de őt még életemben nem láttam, így sokként ér, mikor az üveget a földről felkapva egyenesen mellkasomba akarja szúrni. Épphogy az utolsó pillanatban elkapom karjait, így nem ér belém az éles tárgy. Mindketten erőlködünk és erős fogásomtól az ő kezébe is ugyanúgy beleszalad az üveg, de ő nem törődik vele, A kezünk között kicsorduló vér mind a mellkasomra csöpög. Nagy erőt veszek magamon, így oldalra lökve kezét, majd jobb lábammal rásegítve oldalba rúgom őt. Derekához kapva arrébb esik és köhögve gyűlölettel pillant rám, míg én fel tápászkodok és eszeveszettül keresni kezdem fegyverem ami még harcunk kezdetekor eshetett ki kezemből. De még mielőtt az ablakhoz szaladhatnék ő elkapja a lábam és a földre taszít. Hátrapillantva csak annyit látok, hogy őrült tekintettel kapaszkodik lábammal. Másik lábammal igyekszem arcba rúgni, de ő kitér rúgásom elől és feljebb mászva lábamon a hátamra ugrik, hogy mozdulni se bírjak. Véres tenyerével betapasztja számat, nyelvem hegyén érzem a vér vasas ízét. Akárhogy mocorgok egyszerűen nem bírok kiszabadulni alóla. Egyre többet kell kapkodnom a levegőt, teljesen kiszorítja belőlem a lelket. Érzem, ahogy az izzadságcsepp útját most már a felszakadt szemöldökömből szivárgó vér folytatja így felszántva az arcom jobb oldalát. Igyekszem szabadulni, de akkor hirtelen meghallom a már jól ismert kattanást, ami a pisztolyom kibiztosításától származik. Érzem ahogy fejem hátsó felének nyomja a csövét, majd egy kicsit rá is nyom, hogy állam a padlóba üssem.
- És most beszélsz! - ordít rám - Ki a fasz vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése