5. fejezet - Bepánikoltam

HARRY STYLES

 

Eyes on fire

   Mutatóujjammal lazán ütögetek egy ritmust a kormány bőrborításán, ami nem akar kiszállni a fejemből. Ajkamba harapok mikor egy újabb autót látok elhajtani magam mellett, de az még mindig nem a főnököm járgányának tűnik. Erősen megmarkolom a kormányt, majd benyomom az egyik gombot a műszerfalon. Az esőcseppeket egyszerűen söpri el két kar a szemem elől. Sötét van és csak elmosódott fények jelzik nekem, hogy szemből közeledik még egy autó. A szívem gyorsabban kezd el verni mikor az belassít és bekanyarodik elém. A motort leállítja, így a lámpák is elalszanak amik eddig próbáltak megvakítani. Ajkaimat fogaim közé szívom. Eddig nem voltam ideges, de most egyre jobban kezd felhangosodni a hátulról beszűrődő hang. Habár nem most hallok ilyet először, idegesebb vagyok mint általában.
     Jason alakja kiszáll az autóból és az enyémhez közelít. Az anyósülés ajtaja kinyílik majd a csurom vizes főnököm ül be sebesen mellém. Állát felszegi majd olyan rossz fiúsan elmosolyodik.
- Na mi a helyzet, kölyök? - hangjában hallani a reményt, tudja, hogy nem hívnám csak úgy ide, valami nagy gáz van.
- Van egy kis gond. - jegyzem meg határozottan. Próbálok magabiztosnak tűnni a munkámmal kapcsolatban. Régóta csinálom ezt, de még mindig van, hogy olykor-olykor elbizonytalanodom. Jason felvonja egyik szemöldökét, hegyes orrát felemeli, jogosan néz rám így, általában nem vétek hibát.
     Fejemet a csomagtartó felé billentem, ahonnan halkan kiszűrődő morgások hallatszanak.
- Ez .... mégis mi? - szemei elkerekednek. Reméltem, hogy meg tudom oldani a dolgokat, de rá kellett jönnöm, ez nem ilyen egyszerű. Megvakargatom a tarkómat, nyelvemmel végig futok az ajkaimon. Miután Jason kérdését egy két perces csönd követett nem hagyhatta tovább ezt a nyitott talányt. - Harry, mi van a csomagtartóban? - hirtelen mindketten megugrunk mikor a hátul lévő csomag mintha megrúgná a hátsó üléseket.
-Igazából... Alex kicsit keményebbnek tűnt, mint bárki. - húzom oldalra a szám.
- Ó, basszameg! - nyögi mérgesen. Kilöki az ajtót majd újra a hatalmas cseppek zuhatagába kerül.
     Miután utolérem a kocsi hátuljához állunk. Nyelek egyet, hajamat elcsapom az arcomból. Ujjaimat a megfelelő helyre beakasztom és egy könnyed mozdulattal felnyitom a csomagtartót. Alex rettegő szemei rám vetülnek majd a mellettem állóra. Jason szájához kapja a kezét és többedjére káromkodni kezd. Hátrál egyet kettőt míg Alex próbál mozogni és a kijárathoz lökdösni magát. Nagyokat nyög, de alig hallatszik a ragasztószalag miatt. Megtörlöm az arcom a könyékhajlatomba, ami pont annyira vizes mint az arcom volt. Egyik lábamról a másikra állok míg Jasonre nézek.
- Kiszedtem belőle mindent... - kezdtem mesélésbe miközben lejjebb hajtottam a csomagtartó tetejét. - De a pénzt nem tudtam kihúzni belőle. Szemei szinte villámokat szórva és gondterhelten tekint rám.
- Nem szabad elengednünk. - halkan közli, de pont elég hangosan, hogy túlharsogja az eső hangos zaját. Megvakarom a könyököm és a földre tekintek. Gondolkozni kezdek, mivel a kölcsönt muszáj visszaszolgáltatnom Jasonnek és valamiből nekem is meg kell élnem.
     Mielőtt Alex fellökhette volna nagy nehezen a tetőt, erősen lecsaptam azt. Főnököm megugrik a nagy hang hatására, és értetlenül bámul rám.
- Van egy ötletem. - zihálom miközben előrefutok a sofőr üléshez.


     Hangosan csikorog a kerék az ázott barna kavicsokon. Szinte kiugrok belőle mikor megáll pontosan mellettem a másik autó.
- Mi a fenét művelsz? - ugrik nekem Jason aki már rutinosan teszi meg a lépteket a kocsim hátuljához. Hajamba túrok, igyekszek magabiztosnak mutatkozni és keménynek. Felveszem a playpofát és határozottan nyitom fel a csomagtartót. Alex riadtan pislog rám a szeme alatt egy hatalmas lila folttal. Felnyög mikor a karja alá nyúlok. Kiráncigálom a kavicsokra, az eső lemossa a szájáról elkenődött vért. Főnököm segít felvenni őt a földről annak ellenére, hogy fogalma sincs, hogy mit tervezek. Alex felnyög a kemény beton érintésétől, feje koppan egyet majd lehunnya a szemét.
- Csak elájult. - legyintek egyet majd a mellettem állóra pillantok aki dühös pillantásokat intéz felém.
- És most? Mi a franccal lett jobb, hogy idehoztad hozzánk?! - hangosan beszél, szinte üvölt.
- Nem tudom! Csak bepánikoltam. - túrok hajamba amelyből tucatszámra csepeg ki a víz. Hangom pont annyira ingerült mint Jasoné. - Mégis mit kellett volna tennem?
- Mondjuk magadhoz vinni?! - vág vissza mintha ez egyértelmű lenne. Felnyögök. Tulajdonképpen ezt számításba sem vettem.
- De itt legalább ellesz egy ideig, nem? - a mondat végét félve kérdem meg. Mintha meg akarna ölni úgy néz rám, ajkai csíkká préselődnek.
     Még mielőtt bármit válaszolhatott volna ingerült pillanatában, hirtelen mindketten összerezzentünk. Lépések zaja törpítette el az eső zuhogó hangját.
- Basszameg. - suttog Jason miközben hónaljánál felkapja túszunkat és az egyik sarok felé vonszolja. - Intézd el, kölyök. - állával az ajtó felé int ami egyenesen a házba vezet. - Ha szerencséd van, akkor csak Rosa és nem fog érdeklődni. - jegyzi meg még úgy magában. Nyelek egyet. Mert még ki más jöhet Rosán kívül?!
     Kezemet a kilincsre teszem majd kifelé húzom, hogy kinyithassam azt. Halkan lépek fel az egyébként síri csöndben lévő házba. Hatalmas szemekkel próbálok eligazodni a sötétben, de nem sokat látok , hisz a garázsban lévő fény miatt még nem igen szoktam meg azt. Halkan becsukom magam mögött az ajtót. Sokat pislogok, hogy megszokjam a sötét fényviszonyokat. Hirtelen megrettenek mikor egy sötét lány alkat áll pár méterre előttem és ő is pont ugyanolyan védekező pózba veti magát félelmébe. Fejét ijedten ringatja majd a pult mögé rohan - mint később azt megláttam, a konyhába kerültem - és felkap egy serpenyőt a tűzhelyről. Keményen áll előttem, csak a pult választ el minket. Fegyverét két kézzel megmarkolja és feje felé emeli. Kezdenek kirajzolódni körvonalai, ahogy haja kócosan omlik a vállára. Pólója kissé gyűrötten és hanyagul áll rajta. Észre sem veszem, hogy közelít felém. Úgy érzem szólnom kéne valamit, de ő ezt hamarabb megteszi
- Ki a franc vagy te?!

Taylor H.